Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Túlsó part

2010.04.17



Mindegy nappal van e vagy éj
oly egyforma most a sötét,
körmömre égett a gyufaszálnyi fény
szürke rabja lettem a mának
a két idő közt elveszek,
fátyolos szemmel kutatom az eget
várom - nem üzen.
Hallgatag napok hullámain küszködöm
hiányoddal a csöndbe lassan belemerülök,
ha túlélem átlök majd a túlsó partra
bőrömhöz hínárként tapadó
illatoddal körülfonva.



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miriam

(..., 2010.04.25 19:17)

Fájó érzés... sajnálom, ha épp így érzel...

Köszöntem szavaid!

csosa70@citromail.hu

(Csontos Sándor/Legland/, 2010.04.25 18:14)

"Szürke rabként"nagyon átéreztem gyönyörű soraid.Az utolsó három sor nagyon erős,szívtörő.
Gratulálok!