Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Se jel, se szó

2010.03.14


Hittem lassan fogysz el belőlem
s egyszer majd végleg elhagy
bolondos szeretgető álmom
mely szememre könnyként szalad.

De hirtelen támadt viharos szél
tépte, cibálta a lelkem
s bársonyát kifordítva, 
kiragadott Téged.

Még élt a gondolat s futott volna hozzád

  sziromtalan virágok szegélyezték útját
nem volt már jel, sem hívó szó
tétován megállt - meghalt félúton.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miriam

(..., 2010.05.03 22:57)

Köszönöm, hogy így írtad, ennél csodálatosabb visszajelzést nem is kaphattam volna ezekre a sorokra.

Nem férfiatlan dolog a könny... valamiért nagyon megérinthetett...

csosa70@citromail.hu

(Csontos Sándor/Legland/, 2010.05.03 18:14)

Gyönyörű vers.Férfiatlan dolog,de könny futott a szemembe,nagyon nagy benne az érzelmi töltés.