Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miattad

2011.06.02



Minden új út kezdete miattad volt
mint valami beteljesülő csodát  kerestelek
lehet csak itthon kellett volna lennem
hisz észre sem vettem, azzal telt el az élet
hol nevetve, hol könnytől maszatos arccal
vártam, kószálásaim során egyszer csak rád lelek,
ahogy búzatáblában színes pipacsot pillant meg a szem.
Büszkén hittem időm van bőven
csapódtam is és maradtam hűen
miként fa törzséhez tapad ázott avar,
míg el nem sodort a virradat.
Talán te sem voltál más, mint falevél
ragaszkodva fádhoz mégis elfújt a szél
hogy akkor nem találtalak...
Aztán belebámultam minden elárvult kirakatba
tán arcomba egyszer visszanéz arcod
vagy valamelyik bábu életre kel és megragadja kezem
de az üvegek is hazudtak
s valahol a szépség elveszett
...a pipacs is oly könnyen hervadó...
Betontenger, magányos járdaszigetek - ez lett az élet
Néha még jár villamos, csábítva csenget is kicsit
s olykor még jó lenne felszállni, hagyni elvigyen messze
de félek, én még akkor is téged keresnélek.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.