Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évek láncai

2010.05.06


Évek feszes láncait a testnek
a lélek szakadatlan rázza,
a megszokás hűvös ágyából
legalább őt engedd szabadon.

Nincsenek szavak mik összekötnek

széttéptek minden azelőtt létezőt,
arcod, mint kopott páncél
néz vissza rád a tükörből.

Morzsolgatod napjaid, a könnyed

tested a kályha mellett is vacog,
melódiája csöndbe burkolódzott
lassan vált börtönné otthonod.

Álmaiddal festett valódról

mállani kezdett a festék
s nincs többé már az a máz,
mitől ezüstnek hinnéd a szürkét.

S ahogyan tintacsepp tűnik el a vízben

életedből darabok olvadnak semmibe
csak állsz a fénnyel átszőtt ködben,
nem válthat meg semmilyen isten.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.