Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élet

2010.02.05



Eltakarom az arcom
nem, nem én vagyok,
ne ismerj fel!
De te sarokban ülve
a  pillanatot kajánul  lesve
várod
arcomba liheghesd
cafkaságod
és sunyin kémleled
van e még álmom
mi nem veszett el
s riogatsz a sötéttel,
de már nem ijedek meg.
Majd elboldogulok
mint máskor.
Vigyorod sem rémít
elfogyott a színekhez festék
 - jó ez így -
most minden
fekete s fehér.
Kivártad
meztelen szívem markodba tartsd,
itt van hát,
megadom magam,
keress rajta újabb fogást
és oszd le a lapokat azután.
Súgom - "majd megpróbálom másként"
Te bólintasz,-  úgy teszel - hiszed még.
Ezt mi meg nem unjuk soha,
könny és mosoly között
játékba kezdünk újra...
Te ismét felkínálod nekem magad
én újfent feledem cédaságodat
csókolj megint szájon,
hazudj hihetőt...
ismerlek már,
azért csak játsszunk
játsszunk tovább...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.