Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csend arcai

2010.08.22



Szeretném, ha már többé nem félném        
az elszótlanodás kétes csendjét            
és velem maradna a bizonyosság,           
mint ódon várfalak között a hűség        
ahogyan az évezredes oszlop áll                     
harcoktól s vihartól koptatott,                   
úgy tudnám azt, csendedben is én lakom,     
hogy erős lenne a kéz és éppúgy a szív        
hangjait nem dobálná játéknak szélnek,       
mert lehunyt szempillád mögött is érezném            
szemed tiszta kékjét, mint ragyogó égnek.   


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.