Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első szerelem

2010.03.27




Szép volt és fiatal, tizenhat éves. Addig csak édes és ártatlan  diákszerelmek ébresztgették a szívét szerelemre.
Nagy dolgok nem történtek sosem a kisvárosban ahol élt, nem is sejthette hát, hogy ez a nyár elhoz  majd valakit, s egy időre megváltoztatja életét.

Azon a tavaszon, a szomszédos utcában albérlő költözött az Amál néni házába.
A férfi,  mindenki számára ismeretlen volt, később kiderült róla, hogy az egyik helybeli cég alkalmazza.

Lili, barátnőjével gyakorta sétált azon az utcán végig. Még egész kislánykorukban kezdték el azt a játékot, hazafelé félútig elkísérték egymást. Mindig megálltak egy bizonyos helyen, mert valahogy úgy vált szokásukká, még ott beszélgettek. Cserfes kislányok lévén mindig volt megbeszélni való, sosem volt elég a séta, így aztán olykor már szürkületbe fordult a délután amikor végre elköszöntek egymástól.
Ó, hát persze, fontos és olyan világmegváltó dolgokról volt szó, amiben ők ketten nagyon is egyetértettek.
Amikor továbbtanulásra került a sor akkor is egy iskolát választottak, egy osztályban és természetesen egymás mellett ültek.
Éppen egy ilyen barátnős nap után jött hazafelé Lili azon az utcán, az időt most is nagyon elbeszélték, sötétedett, szaporázta lépéseit. Tudta otthon megint szóvá teszik, hol maradt már el ilyen sokáig.
Amál néni házának kerítése mellett haladt, amikor valaki bentről az udvarról ráköszönt. Az utcai lámpák  az udvarnak ezt a részt nem világították be, ezért csak hunyorgott a hang irányába, mire az alak a kerítéshez jött.
- Zsolt vagyok - mutatkozott be - látom sokat jársz el ezen az utcán.
- Most honnan ilyen későn ?
Elmesélte, hogy barátnője lakik innen feljebb egy utcával és hozzá szokott gyakorta erre járni.
- Jó lenne világosban is találkozni veled - mondta. Szép lány vagy. 
- Nincs fiú aki kísérgetne Téged?
- Nincs - mondta és egészen zavarba jött. Elpirult. Milyen jó, hogy sötét van gondolta és sietve elköszönt - mondván már úgyis sokára ér haza.  A pár méteren míg hazaért remegett keze lába. Otthon a "Hol voltál eddig?"  kérdésre a szokásost felelte, "Mártival beszélgettünk az utca végén".
- Mi az istent tudtok ti mindig annyit beszélgetni ! - fakadt ki az anyja. 
Hogy mit,  mindig az ő kettejük titka volt. Ilyenkor beszélték ki, a mindkettőjüknek egyformán szigorú anyját, - Mártié különösen az volt -  aztán a fiúkat, a szokásos iskolai dolgokat.
Kisebb korukban is egymásnak sírták ki magukat, hisz nem volt ritka, ha itt is ott is repültek a pofonok.   
Most nem volt kedve semmi magyarázatba fogni, jó éjszakát kívánt és igyekezett mielőbb a szobájába menni.
Gondolatban lejátszotta újra a párbeszédet, felidézte az idegen arcát, azon gondolkodott, vajon mennyi idős lehet, tőle sokkal idősebbnek látszott.
Még jó néhány alkalommal találkoztak így, mintha a férfi várt volna rá, s mindig megállította beszélgetni, ő a járdán, míg a férfi a kerítés túlsó oldalán. Később már minden egyes alkalommal szeme sarkából ő is nézte azt az udvart, hogy látja-e a férfit. Kívánta ott legyen és beszélgessenek. Persze nem mindig történt így, olyankor kissé bánatos volt.  Szeretett vele évődni, kedvesen incselkedni, a férfi nyitogatta nőiességét.
Egy nap amikor kora délután az iskolából hazafelé tartott váratlan meglepetésben lett része. Ahogy benyitott a verandára Zsoltot látta maga előtt, szépen lebarnult testén mindössze egy fürdőnadrág volt. Rettenetes zavarba jött, egyrészt mert nem értette mit keres a lakásukon, másrészt a fedetlen szép férfi test látványától. Torkában dobogott a szíve, valahol a gyomrában ott középen olyan furcsa érzése támadt, s ekkor rájött, szerelmes a férfiba.
Hamar kiderült a látogatás oka is, anyja több üdülőben vállalt takarítást, mosást, ezért kereste meg őt, hogy vállalná-e neki is a ház tisztán tartását.
Lassanként mindennapos vendég lett Zsolt a házuknál. Sokszor már az úton találgatni kezdte, vajon ott lesz-e náluk, amikorra ő hazaér.  
Ha nem volt ott, akkor az anyját kérdezgette: " Volt-e itt Zsolt, mit mondott, említett engem ? "
Lassan az anyja előtt is körvonalazódni látszott a helyzet, a lánya szerelmes.
- Tudod-e,  hány éves ez a Zsolt? - kérdezte tőle egyszer.
- Nem , nem tudom, erről nem beszéltünk - felelte
- Hát akkor majd  én megmondom neked, huszonöt.
Lili meglepődött.
- Nem hozzád való férfi, te még csak tizenhat éves vagy. Gyerek. - folytatta az anyja, s a kiejtett szavai mögött feszültség érződött.
Ezek a szavak lesújtották. Sok, sok az a kilenc év... Gyerek?... benne ott toporgott a nőiessége és várt...    
Ezután a beszéd után nem tudta, hogyan viselkedjen Zsolttal, próbált távolságtartó lenni, de szíve egészen mást mondott neki.
Aztán teltek a hetek és eltompult az anyjával ejtett párbeszéd súlya, megfeledkezve róla, hagyta a szívében lévő érzést szabadon áradni a férfi felé.
Ha előfordult, hogy vacsora vendégnek is maradt, egymás mellett ülve nézték a tv-t, s közben fogták egymás kezét a sötétben.
Néha, ha a szülők nem voltak jelen nyakába csimpaszkodott, ölébe ült, s  hosszan csókolództak. Egészen odavolt a férfiért, de érezte, hogy a férfi nem akar túl lépni bizonyos határokat. Pedig ő már egyáltalán nem bánta volna a férfi szerelmes közeledését.
Persze az anyja sem volt vak, egy nap azzal fogadta Lilit haza, hogy megmondta a Zsoltnak, agyonüti, ha egy ujjal is hozzá mer nyúlni.
Szóval így áll a helyzet, nem tudott mit szólni csak nyelt egy nagyot.
Egyszer, amikor Zsolt késő éjszakáig maradt náluk, ő ahogyan máskor is, kikísérte, de nem volt még kedve neki sem menni, hát leültek beszélgetni a ház lépcsőjére. Nem sokáig maradt a lépcsőn a férfi az ölébe vonta és ő ölelgette cirógatta... a keze véletlen a férfi ingének zsebébe akadt, s valamit kitapintott benne...
- Mi ez ? -  kérdezte, mert a férfi hirtelen odakapott és nem engedte, hogy megnézze...aztán ő játéknak vette és el kezdte faggatni...
A férfi megunva  a játékot, hirtelen hangnemet váltott.
- Óvszer van benne, vedd ki nyugodtan nézd meg. Majd így folytatta...
- Te egy helyes, kedves lány vagy, de nekem nem elég a kézfogás és a csókolódzás... Van valakim...
Soha még annyit nem sírt, mint akkor éjjel.
Ezután lassan elmaradtak Zsolt látogatásai.
Később anyjától megtudta, ki az a lány, aki Zsolttal jár, akibe szerelmes... mert valahogy az anyja mindent tudott, még később is, róla és a dolgairól... Számára mindez csak évek múlva derült ki, mint az is, apja egy indulatos elszólásából, hogy Zsolt az anyja szeretője volt.




 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miriam

(..., 2010.05.03 22:00)

Kedves Sándor!

Örülök, hogy ezt az írásomat is olvastad.
Félek túl dicsérsz engem, (azért jólesik:) ) de bőven van még csiszolni és tanulni valóm.

csosa70@citromail.hu

(Csontos Sándor/Legland/, 2010.05.03 18:24)

Nagyon tetszett az írásod.Nagyon jól felépítetted a mondandót,mesterien fokozod a kíváncsiságot az olvasóban,szinte "faltam" a sorokat.Nagyszerű a csattanó ,lenyűgözött a prózai írás készséged is.