Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üres

2010.04.25



...Érezted már azt, mikor olyan magas hőfokon égetted magad s csak izzottál várva a lehetőséget, hogy majd ... majd egyszer bekövetkezik az "együtt"...
vagy olyan mélységbe zuhantattad magad, mert az elkeseredettség nem akart elhagyni akárhogy zavartad...?
S mikor már minden elmúlt, nincs se öröm, se sírás... azt érzed üres vagy... nem érzel, nincsenek érzéseid... nézel, de nem érintenek meg sem szavak, sem tárgyak, sem tekintetek... mintha nem lennél, nem léteznél vagy valahol egészen máshol, mintha egy másik dimenzióba vándorolt volna át a lelked csak tested még nem, vagy nem tudta követni...
Nem vársz, nem remélsz, nem hiszel...
Még, ha ezt már többször is átélted és annak ellenére, hogy tudod egyszer ez is elmúlik, azt hiszed örökké fog tartani ez az érzéketlenség... azt hiszed soha többé nem tudsz szeretni, közel engedni... bezárultál, mint a kagyló... "gyöngyöd" örökre tiéd...