Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tánc

2011.07.15



A zene benne élt... feszítette már rég...érezte egyszer ki kell táncolnia magából...és testét táncba hívta egy éj...
Gyöngyözve gyülekeztek a cseppek a homlokán, s egy idő múltán az egész testéről ömleni kezdett az izzadság.
Észre sem vette mennyi idő telt el, órák óta táncolt.
Arca kipirult, gyönyörű lázban égett s teste olyan szenvedélyesen mozgott a zenére, hogy ha valaki látta volna, joggal hihette , a szobában nincs egyedül.

A gondolat mindig önmagába visszatérő volt, sokáig nem akart tudomást venni róla. Védte,- maga ellen is védte - és majd mindig felmentette azt a másikat.
Pedig valahol mélyen tudta már, csak elhazudta az igazságot . Azt is tudta azért, mert fél, még mindig hinni akart ebben a szerelemben.
Nem akarta átadni magát a fájdalmas felismerésnek. Félt, hogy a végén szégyellnie, takargatnia kell majd ezt a tiszta érzést és vádolni fogja önmagát tettéért, pedig csak szeretett. De már ismerte magát, azt is sejtette meg fogja bánni, amiért újra megengedte, hogy a lelkébe lásson valaki.

A férfi legtöbbször higgadtan, kimérten viselkedett, ez eleinte neki még tetszett is, csak később érezte úgy, hogy ez az érzés nem más, mint közömbösség...iránta...érzései iránt.
Egyszer, egy pillanat erejéig valakit felismerni vélt benne a férfi, valakit, akit nem tudott elfelejteni és akkor egy pillanatra megtetszett a férfinek ... de, minduntalan érezte, ha ránézett, ha hallgatta, mindig azt a régit látta, azt a régit vágyta, sohasem őt. Azt hitte egyszer mindez megváltozhat.

Mostanra hol a könnyeivel küzdött, hol dacos magával. Ezért kellett a zene, ez a felszabadító tánc. Úgy érezte ki kell táncolnia magából, s hitte, ha majd teljes kimerültséggel roskad a földre, akkorra valóban megszűnik minden érzése a férfi iránt, hiszen bármennyire is akarta, nem tudta tovább tagadni becsapottságát. Míg őt fogva tartotta az a pillanat ereje, addig a férfi már rég nem gondolt vele.

Ezen az estén úgy készülődött, mintha indulna valahová, csodálatos akart lenni...lelkét is ünneplőbe öltöztette... gyönyörűen, ahogy jött, úgy akart elköszönni.

...s már maga sem értette, arcán a veríték s a könnycsepp mikor tudott eggyé lenni ...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.