Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Még egyszer

2010.05.07

 


...még egyszer utoljára adni szeretnék valamit...

Azt akarom, hogy könnyű legyen
mint egy örömteli sóhaj
ne fájón marjon a szívbe,
mégis  hagyja ott jelét
nálad a szerelem
ahogyan jelet karcolt az én szívemen.


Lelkem tünde része  mi kiszabadult
hozzád futott és lelked habjain megült
ma már tudom
így csak a tiéd tudott lenni egyedül
...mindig tudtam mikor gondolsz rám,
valami kis "műszer" jelezte itt belül
s aszerint mi volt az "üzenet"
mosolyokat csaltál,
hol könnyeket...

Ma is éreztem, idegondolsz kedves,
ma is tudtam, hogy lehunyt szemhéjad mögött
ideálmodtad magad,
és én hús-vér eleven valódban láttalak.
Ajtómban megálltál
Szememből lelkem bánata hozzád szaladt

  kitártad karodat
"Gyere,  gyere ide,- had öleljelek meg" - mondtad.
S én sírva bújtam hozzád,
mint elveszett gyerek
mert egyedül - egyedül én is elveszek
s fúrtam arcomat mellkasodba
olvadtam volna veled eggyé
de te ölelni s búcsúzni jöttél...

s én kerestem a még ki nem mondott szavakat

... utoljára még egyszer ...




 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.