Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Késtél...

2010.12.12




...óvatosan nyitott be a kávéház ajtaján... szeme a helyiséget fürkészte... az asztalok vendégei között keresett egy arcot... emlékezetében felvillant újra a szempár... tekintete azt kutatta, vajon honnan néz majd vissza rá ... kissé csalódott volt, hiába kereste... órájára pillantott...  alig lépett az ajtótól beljebb... kezdett kínossá válni az ácsorgás, míg végül elindult egy üres asztal felé... helyet foglalt, kért egy teát és várt... szeme folyton a bejárati ajtón csüngött...  bent kellemes meleg volt, kanalak koccanása hallatszott a porcelánokon és beszélgetések duruzsoló hangfoszlányai értek hozzá...  újra az óráját nézte... "késik" -  hirtelen a "talán el sem jön"  fájása hasított belé...  
...a kávéház vendégei lassan fogyatkozni kezdtek... épp azon volt, hogy kér egy újabb csésze teát és ha azt is elfogyasztotta már nem vár tovább... hogy mit csinál azután nem tudja... talán jár egyet a hóesésben, mert időközben nagy pelyhekben elkezdett esni a hó... gondolatai itt tartottak, amikor kinyílt az ajtó és újabb vendég érkezett ... kabátján és fekete hajában hópelyhek...friss havas levegőt hozott...  és számára még valamit... valami megfoghatatlan örömet... felállt az asztaltól és elé ment... Gyönyörűm! - mondta neki nevetve... megölelte, hideg arcához szorította az arcát...aztán gyengéden kézen fogva az asztalhoz vezette majd lassan tenyerébe vonta mind a két kezet... érinteni, fogni, melegíteni szerette volna, de legfőképpen el nem engedni soha... szeretgetve ajkához érintette... "Vártalak"... "úgy vártalak",- mondta még a száj,...miközben a szemek már egészen másról beszélgettek...  


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség



Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 37302
Hónap: 146
Nap: 8