Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hol van az az én

2010.01.05



Csak ült a székén és bámulta a karácsonyfán villódzó apró égők kékes fényeit. Az elmúlt napok történésein merengett. Gondolatban ismét lejátszotta az eseményeket. Mikor kezdődött, próbált visszaemlékezni. Úgy tűnik most, mintha csak egész életében egy megadott átkozott képletet másolt volna újra és újra. Miért várt hát ostoba módon mégis más eredményt. Húsig vetkőzteti magát... nem elég ... le kell a csontig, ha mer..., ha nem lenne gyáva szembenézni önmagával. Mindig is az volt... nem mert igazán élni...csak túlélt. Elfecsérelt napok, évek az életéből miket öröknek hitt kapcsolataira pazarolt. Ha ki merte volna nyitni a szemét már akkor, ha nem takargatta volna még jó ideig maga előtt is az igazságot, de mindig csak várt.   
Most egyedül van. Karácsony este érkezik pár üzenet, néhány jó kívánság de csak fásultan teszi le a telefont.
Talán attól jobban érezné magát, ha találna a múltban valamit vagy valakit, s mint egy képet elő lehetne hívnia magában s bele tudna kapaszkodni, hogy igen, akkor legalább boldog volt. Azon gondolkodott  miért nem talál ilyet. Olyan mintha eddigi életében soha nem lett volna boldog. Vágyott, ám neki nem a múlt és annak szeletei kellettek, tudta már ezért nem lelhetett örömképet sem... talán a gyerekek... igen, ők feltétlen, örömöt adtak, de most egészen másról van szó.
Azon gondolkodott, jó lenne  visszamenni az időben, de vajon meddig kellene visszalépnie. Egyszer már játszotta ezt, s eljutott addig, hogy nem akar megszületni... ezek semmire se jó felesleges gondolatkörök.
Téblábol a saját életében, pedig volt idő mikor nagyon is tudta mit akar. Akkor szintén egyedül volt... hol van az az "én". Most megint csak sodródik az átkozott szürke hétköznapokkal és lassan az ünnepei is színüket vesztik.
Ki kell találnia valamit...      




 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

miriammardi@gmail.com

(Mareta, 2010.03.30 17:09)

Igen, valóban lehetne egy történet kezdete...
... eddig még nem kiáltott folytatásért, de majd figyelek...:)
Köszönöm a véleményed és látogatásod.

pacsi61@citromail.hu

(DnB, 2010.03.30 09:50)

tetszik az írásod...
ez egy hosszabb történet eleje lehetne...
mit talál ki a főhős?
hogyan tud tovább lépni?
nem írtad még meg?

miriammardi@gmail.com

(Mareta, 2010.03.07 10:14)

Köszönöm , hogy olvastál és néhány gondolatodat is itt hagytad nekem.
Manapság túl sok ember szenved a magánytól. Ha valaki kicsit is érintett, át tudja érezni a sorokat.
Örülök, hogy az írás elnyerte tetszésedet. :)

kaposvár

(ste-ca55@windowslive.com, 2010.03.07 03:12)

Ismerős a téma a karácsony messze.Ha kitaláció akkor is nagyon valóság érzetűnek hat.Hiteles írás,az érzések tiszta megfogalmazása szomorúságot,együttérzést kelt és ennél több nem is kell.Így jó.