Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El nem küldött levél

2010.01.28
 


 

Kedves!                                                                        

 


Mindig mindennek az értelmét kerestem ...
Te azt mondtad, csak hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek veled.
Hát nem mosolyogtató, bár Neked írom, de tudom  - elküldeni a levelet sosem fogom.
"Na látod, ennek így igazán nincs semmi értelme!" - mondanád most, ha itt lennél ...
de nem vagy.

Néha még visszaidézem, milyen véletlen sodort bennünket egyfelé, ...
hogy sorsunk valahogy egymáséba keveredett...
és én nem értettem azt sem, miért kell Téged szeretnem.
De a "kell" az nem "muszáj"... csupán egyet jelent ... másként nem tehetek.
Vonzott az a szelíd erő, amelyből éreztem, milyen mélyen szerethetsz...
s én oly régóta vágytam e mélységet.
A lehetetlent feledve , észre sem vettem, mikor zuhanni kezdtem
magamtól el -  feléd.
Aztán jött egy őrült nap ... vagy csak én lettem bolond egy pillanatra...
már nem tudom ...
Mi, akik szavak nélkül is gyakran értettük egymást, akkor oly értetlenül álltál ...
néztél csodálkozva... mi jó volt eddig, ma miért nem az ...
S megértetted lassan, mi az mi fájhat nekem , de tenni ellene nem tudtál semmit sem.
Magadból csak részeket adtál, nem égtél velem ...
a vágy tüzében nekem kellett, hogy hamu és pernye legyek ...
égtem és égettem mindent körülöttem,...
míg a vágyak apró kezeikkel elengedtek Téged.
De meghalni nem tudtak, ezért körmeikkel belém fájdalmas sebeket martak.
Nem így, nem ezt akartad ... és már ugyanúgy halsz , ahogy én,...
még takargatom előtted sebem, ami Neked  -  ugyanúgy ég .
Tudom szeretsz,...  ahogy lehet, ahogy tudsz...
és  jó ez a tudat, hogy így is gondolsz rám .
Kell még nekem  Tőled ez a gondolat, mert ennek  "gyógyító ereje"   van ...
Hisz nálam sem múlt még el úgy a nap, hogy gondolatom nem hozzád szaladt ...
 
 
 
 
 
 


 
 
 
 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.