Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldogságkalács

2010.03.07



Olyan régóta úton van... fáradt... pihenőt kell, hogy tartson... s most, hogy így leült, csendesen visszagondol...

...Hosszú esztendőkön keresztül csak kenyeret evett, abból is morzsákat. A kalács ízéről azonban gyakorta álmodott.

Folyton éhes volt és ha ritkán egy egész szelethez jutott már majdnem boldog volt.
Emlékszik egyszer egy egész kenyér az övé lehetett... el sem akarta hinni... Ó, gondolta ez maga a csoda, morzsák után ez aztán a lakoma!
A héja kissé égett volt, de megtiltotta magának, hogy válogasson és  a nyál is összefutott a szájában, ha a fehér bélére gondolt...mohón esett neki... ennélfogva jó időbe telt míg rájött belül csirizes, keletlen. Ez sem az amire számított, s szájában megkeseredtek a falatok. Rövid életű boldogsága hirtelen bánatba csapott.  
S akkor elrejtett régi vágya tolakodott elő újra... Milyen jó is annak ki egész életében kalácshoz juthat!...
Az illatára gondolt... elképzelte foszlós bélét... finom édes ízét.
Ezután minden reggel ezzel a gondolattal ébredt. Már nem akarta elengedni a képet, hitte egyszer valóság lesz.
Nem is tudja, hogyan történt...Valami újabb csoda folytán, talán ott fent az agyalok megszánhatták?...mert csak így lehetett, hogy egy darabka kalács került a tányérjára egyik reggel.
Most nem volt mohó, pedig mardosta az éhség, mégis türelemre intette magát. Először lassan orrával beszívta a finom illatot, azután apró falatokkal fogyasztotta el, ízét hosszasan élvezve nyújtotta a pillanatot.
Ábrándos lelkébe a remény beköltözött, miért ne lehetne ezután mindig így, hisz annyi sokat várt és nélkülözött. Úgy érezte már nem lehet messze az a nap s most egy egész kalácshoz juthat... a napokból hetek és hónapok lettek s teltek az évek, a remény lassan fogyatkozni kezdett...
Akkor azt gondolta nem vár tovább, elindul, hogy megkeresse, mert valahol léteznie kell, ami csak az övé, neki is jár  "boldogságkalács"...  
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.