Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


...a pillanat...

2011.01.15



... az elmaradhatatlan kávét kortyolgatta, a reggeli csendes semmitevésé volt még a pillanat... halkan szólt a zene, amikor megpillantott egy arcot... és onnantól fogva a zene és az arc összeolvadt, egymáshoz kapcsolódtak... megmagyarázhatatlan illettek össze... legalábbis az ő érzékeiben...
... aznap még sokat szólt ugyanaz a zene... a szem őrizte az arcot... nem tűnt túl vidámnak, inkább gondolkodónak, bánatosnak... persze az embert érzékei olykor be is csaphatják, ha nem olvassa jól a jeleket... de ez egy "állókép" amibe belerögzült az az egy pillanat, amiben ő nem volt benne, hát honnan is tudhatná, mit rejt az a tekintet...


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.